Országszerte több tucat vízforralási ajánlás van érvényben a tartalékok esetében. Vajon egy kutatócsoport innovatív megközelítése segíthet megoldani ezt a problémát?
A klórérzékelők könnyen előállíthatók, és egy mikroprocesszor hozzáadásával lehetővé teszik az emberek számára, hogy saját vizüket teszteljék kémiai elemekre – ami jó jelzője annak, hogy a víz kezelt-e és iható-e.
Az őslakos rezervátumokban az ivóvízellátás évtizedek óta problémát jelent. A szövetségi kormány 1,8 milliárd dollárt különített el a 2016-os költségvetésben a régóta fennálló vízforralás-figyelmeztetések megszüntetésére – jelenleg 70 ilyen figyelmeztetés van érvényben országszerte.
Az ivóvízzel kapcsolatos problémák azonban rezervátumonként eltérőek. A Rubicon-tó például aggódik a közeli olajhomok-lelőhelyek hatása miatt. A Hatok Csoportjának problémája nem a víztisztítás, hanem a vízellátás. A rezervátum 2014-ben épített egy 41 millió dolláros víztisztító telepet, de nincsenek forrásai arra, hogy csöveket fektessenek a telepről a helyi lakosokhoz. Ehelyett lehetővé teszi az emberek számára, hogy ingyenesen vehessenek vizet a létesítményből.
Ahogy Martin-Hill és csapata elkezdte a közösséggel való együttműködést, egyre növekvő mértékben szembesültek azzal, amit Martin-Hill „vízzel kapcsolatos szorongásnak” nevez. Mindkét rezervátumban sok embernek soha nem volt tiszta ivóvize; különösen a fiatalok attól tartanak, hogy soha nem is lesz.
„Olyan reménytelenség érzése van, amit 15 évvel ezelőtt nem láttunk” – mondta Martin-Hill. „Az emberek nem értik az őslakosokat – a te földed te vagy. Van egy mondás: »Mi vagyunk a víz; a víz mi vagyunk. Mi vagyunk a föld; a föld mi vagyunk.«”
Közzététel ideje: 2024. február 21.