Vízminőségi EC-szenzorok innovatív alkalmazásai és gyakorlatai Kazahsztán akvakultúra-iparában

Közép-Ázsia kulcsfontosságú országaként Kazahsztán bőséges vízkészletekkel és hatalmas potenciállal rendelkezik az akvakultúra fejlesztésében. A globális akvakultúra-technológiák fejlődésével és az intelligens rendszerekre való áttéréssel a vízminőség-ellenőrző technológiákat egyre inkább alkalmazzák az ország akvakultúra-ágazatában. Ez a cikk szisztematikusan vizsgálja az elektromos vezetőképesség (EC) érzékelők konkrét alkalmazási eseteit Kazahsztán akvakultúra-ágazatában, elemezve azok műszaki alapelveit, gyakorlati hatásait és jövőbeli fejlesztési trendjeit. Tipikus esetek, például a tokhaltenyésztés a Kaszpi-tengeren, a Balhas-tó halkeltetői és az Almati régió recirkulációs akvakultúra-rendszerei vizsgálatával ez a tanulmány bemutatja, hogyan segítik az EC érzékelők a helyi gazdálkodókat a vízminőség-gazdálkodási kihívások kezelésében, a gazdálkodási hatékonyság javításában és a környezeti kockázatok csökkentésében. Ezenkívül a cikk tárgyalja a Kazahsztán előtt álló kihívásokat az akvakultúra-intelligencia átalakítása során, és a lehetséges megoldásokat, értékes referenciákat nyújtva az akvakultúra fejlesztéséhez más hasonló régiókban.

Kazahsztán akvakultúra-iparának és vízminőség-ellenőrzési igényeinek áttekintése

Kazahsztán a világ legnagyobb szárazföldi országaként gazdag vízkészletekkel büszkélkedhet, beleértve olyan jelentős víztesteket, mint a Kaszpi-tenger, a Balhas-tó és a Zajsan-tó, valamint számos folyó, amelyek egyedülálló természeti feltételeket biztosítanak az akvakultúra fejlesztéséhez. Az ország akvakultúra-ágazata az elmúlt években folyamatos növekedést mutatott, az elsődleges tenyésztett fajok közé tartozik a ponty, a tokhal, a szivárványos pisztráng és a szibériai tokhal. A tokhaltenyésztés különösen a Kaszpi-tenger térségében keltett jelentős figyelmet a magas értékű kaviártermelés miatt. Kazahsztán akvakultúra-ágazata azonban számos kihívással is szembesül, mint például a jelentős vízminőség-ingadozások, a viszonylag elmaradott gazdálkodási technikák és a szélsőséges éghajlatok hatásai, amelyek mind korlátozzák az iparág további fejlődését.

Kazahsztán akvakultúra-környezetében az elektromos vezetőképesség (EC), mint kritikus vízminőségi paraméter, különös jelentőséggel bír a monitorozás során. Az EC a vízben oldott sóionok teljes koncentrációját tükrözi, közvetlenül befolyásolva a vízi élőlények ozmoregulációját és fiziológiai funkcióit. Az EC-értékek jelentősen eltérnek Kazahsztán különböző víztestein: a Kaszpi-tenger, mint sós vizű tó, viszonylag magas EC-értékekkel rendelkezik (kb. 13 000–15 000 μS/cm); a Balhas-tó nyugati régiója, amely édesvízi, alacsonyabb EC-értékekkel rendelkezik (kb. 300–500 μS/cm), míg a keleti régiója, amelynek nincs lefolyása, magasabb sótartalmat mutat (kb. 5000–6000 μS/cm). Az olyan alpesi tavak, mint a Zajsan-tó, még változóbb EC-értékeket mutatnak. Ezek az összetett vízminőségi feltételek miatt az EC-monitorozás kritikus tényező a sikeres akvakultúra szempontjából Kazahsztánban.

A kazah gazdák hagyományosan a tapasztalataikra támaszkodtak a vízminőség felmérésében, szubjektív módszereket alkalmazva, mint például a víz színének és a halak viselkedésének megfigyelése. Ez a megközelítés nemcsak hogy nem volt tudományosan megalapozott, de megnehezítette a potenciális vízminőségi problémák gyors észlelését is, ami gyakran nagymértékű halpusztuláshoz és gazdasági veszteségekhez vezetett. Ahogy a gazdálkodási méretek bővülnek és az intenzitási szintek emelkednek, egyre sürgetőbbé válik a pontos vízminőség-ellenőrzés iránti igény. Az EC-érzékelő technológia bevezetése megbízható, valós idejű és költséghatékony vízminőség-ellenőrzési megoldást kínál a kazah akvakultúra-ágazat számára.

Kazahsztán sajátos környezeti kontextusában az EC-monitorozásnak több fontos következménye is van. Először is, az EC-értékek közvetlenül tükrözik a víztestek sótartalmának változásait, ami kulcsfontosságú az euryhalin halak (pl. tokhal) és a stenohalin halak (pl. szivárványos pisztráng) állományának kezelésében. Másodszor, az EC-értékek rendellenes növekedése vízszennyezésre utalhat, például ipari szennyvízkibocsátásra vagy sókat és ásványi anyagokat szállító mezőgazdasági lefolyásra. Ezenkívül az EC-értékek negatív korrelációban állnak az oldott oxigénszinttel – a magas EC-értékű vízben jellemzően alacsonyabb az oldott oxigéntartalom, ami veszélyezteti a halak túlélését. Ezért a folyamatos EC-monitorozás segíti a gazdálkodókat a kezelési stratégiák gyors kiigazításában a halak stresszének és halálozásának megelőzése érdekében.

A kazah kormány a közelmúltban felismerte a vízminőség-monitorozás fontosságát a fenntartható akvakultúra-fejlesztés szempontjából. Nemzeti mezőgazdasági fejlesztési terveiben a kormány elkezdte ösztönözni a mezőgazdasági vállalkozásokat intelligens monitoring berendezések bevezetésére, és részleges támogatásokat nyújt. Eközben a nemzetközi szervezetek és a multinacionális vállalatok fejlett gazdálkodási technológiákat és berendezéseket népszerűsítenek Kazahsztánban, tovább gyorsítva az EC-érzékelők és más vízminőség-monitorozó technológiák alkalmazását az országban. Ez a politikai támogatás és a technológia bevezetése kedvező feltételeket teremtett a kazah akvakultúra-ipar modernizációjához.

A vízminőségi EC érzékelők műszaki alapelvei és rendszerösszetevői

Az elektromos vezetőképesség-érzékelők (EC) a modern vízminőség-ellenőrző rendszerek alapvető elemei, amelyek az oldat vezetőképességének pontos mérésén alapulnak. Kazahsztánban az akvakultúra-alkalmazásokban az EC-érzékelők a vízben lévő ionok vezetőképességének detektálásával értékelik a teljes oldott szilárdanyag-tartalmat (TDS) és a sótartalmat, kritikus adattámogatást nyújtva a gazdálkodás irányításához. Technikai szempontból az EC-érzékelők elsősorban elektrokémiai elveken alapulnak: amikor két elektródát vízbe merítenek, és váltakozó feszültséget alkalmaznak rájuk, az oldott ionok irányítottan mozognak, elektromos áramot képezve, és az érzékelő az EC-értéket az áramerősség mérésével számítja ki. Az elektróda polarizációja által okozott mérési hibák elkerülése érdekében a modern EC-érzékelők általában váltakozó áramú gerjesztőforrásokat és nagyfrekvenciás mérési technikákat használnak az adatok pontosságának és stabilitásának biztosítása érdekében.

Az érzékelő felépítését tekintve az akvakultúra EC-érzékelői jellemzően egy érzékelő elemből és egy jelfeldolgozó modulból állnak. Az érzékelő elem gyakran korrózióálló titán- vagy platinaelektródákból készül, amelyek hosszú ideig képesek ellenállni a tenyészvízben található különféle vegyszereknek. A jelfeldolgozó modul erősíti, szűri és szabványos kimenetekké alakítja a gyenge elektromos jeleket. A kazah gazdaságokban általánosan használt EC-érzékelők gyakran négyelektródás kialakítást alkalmaznak, ahol két elektróda állandó áramot adagol, a másik kettő pedig feszültségkülönbségeket mér. Ez a kialakítás hatékonyan kiküszöböli az elektróda polarizációjából és a határfelületi potenciálból eredő interferenciát, jelentősen javítva a mérési pontosságot, különösen a nagy sótartalom-ingadozású tenyésztési környezetben.

A hőmérséklet-kompenzáció az EC-érzékelők kritikus technikai aspektusa, mivel az EC-értékeket jelentősen befolyásolja a víz hőmérséklete. A modern EC-érzékelők általában beépített, nagy pontosságú hőmérséklet-szondákkal rendelkeznek, amelyek algoritmusok segítségével automatikusan kompenzálják a méréseket a standard hőmérsékleten (általában 25 °C) elért egyenértékű értékekre, biztosítva az adatok összehasonlíthatóságát. Kazahsztán szárazföldi fekvése, a nagy napi hőmérséklet-ingadozások és a szélsőséges szezonális hőmérséklet-változások miatt ez az automatikus hőmérséklet-kompenzációs funkció különösen fontos. Az olyan gyártóktól származó ipari EC-távadók, mint a Shandong Renke, manuális és automatikus hőmérséklet-kompenzációs kapcsolást is kínálnak, lehetővé téve a rugalmas alkalmazkodást a kazahsztáni különféle gazdálkodási körülményekhez.

Rendszerintegrációs szempontból a kazah akvakultúra-gazdaságokban az EC-szenzorok jellemzően egy többparaméteres vízminőség-ellenőrző rendszer részeként működnek. Az EC mellett az ilyen rendszerek integrálják a kritikus vízminőségi paraméterek, például az oldott oxigén (DO), a pH, az oxidációs-redukciós potenciál (ORP), a zavarosság és az ammónianitrogén monitorozási funkcióit is. A különböző érzékelőkből származó adatok CAN-buszon vagy vezeték nélküli kommunikációs technológiákon (pl. TurMass, GSM) keresztül továbbítódnak egy központi vezérlőhöz, majd feltöltődnek egy felhőplatformra elemzés és tárolás céljából. Az olyan vállalatoktól származó IoT-megoldások, mint a Weihai Jingxun Changtong, lehetővé teszik a gazdálkodók számára, hogy valós idejű vízminőségi adatokat tekintsenek meg okostelefon-alkalmazásokon keresztül, és riasztásokat kapjanak a rendellenes paraméterekről, jelentősen javítva ezzel a gazdálkodási hatékonyságot.

Táblázat: Az akvakultúra EC érzékelők tipikus műszaki paraméterei

Kazahsztán gyakorlati alkalmazásaiban az EC-érzékelők telepítési módszerei is megkülönböztetőek. Nagy kültéri gazdaságok esetében az érzékelőket gyakran bójákra vagy fix rögzítési módszerekkel telepítik, hogy reprezentatív mérési helyeket biztosítsanak. A gyári recirkulációs akvakultúra-rendszerekben (RAS) a csővezetékes telepítés gyakori, amely közvetlenül figyeli a vízminőség változásait a kezelés előtt és után. A Gandon Technology online ipari EC-monitorai átfolyós telepítési lehetőségeket is kínálnak, amelyek alkalmasak nagy sűrűségű gazdálkodási forgatókönyvekhez, amelyek folyamatos vízmonitorozást igényelnek. Tekintettel egyes kazah régiókban uralkodó szélsőséges téli hidegre, a csúcskategóriás EC-érzékelők fagyálló kialakítással vannak felszerelve, hogy biztosítsák a megbízható működést alacsony hőmérsékleten.

Az érzékelők karbantartása kulcsfontosságú a hosszú távú monitorozási megbízhatóság biztosításához. A kazah gazdaságok egyik gyakori kihívása a biofouling – az algák, baktériumok és más mikroorganizmusok elszaporodása az érzékelők felületén, ami befolyásolja a mérési pontosságot. Ennek megoldására a modern EC-érzékelők különféle innovatív megoldásokat alkalmaznak, mint például a Shandong Renke öntisztító rendszerei és a fluoreszcencia alapú mérési technológiák, amelyek jelentősen csökkentik a karbantartás gyakoriságát. Az öntisztító funkcióval nem rendelkező érzékelők esetében speciális „öntisztító tartók”, amelyek mechanikus kefékkel vagy ultrahangos tisztítással vannak felszerelve, időszakosan megtisztíthatják az elektróda felületeit. Ezek a technológiai fejlesztések lehetővé teszik az EC-érzékelők stabil működését Kazahsztán távoli területein is, minimalizálva a kézi beavatkozást.

Az IoT és a mesterséges intelligencia technológiák fejlődésével az EC-szenzorok a puszta mérőeszközökből intelligens döntéshozó csomópontokká fejlődnek. Figyelemre méltó példa erre az eKoral, a Haobo International által kifejlesztett rendszer, amely nemcsak a vízminőségi paramétereket figyeli, hanem gépi tanulási algoritmusokat is használ a trendek előrejelzésére és a berendezések automatikus beállítására az optimális gazdálkodási feltételek fenntartása érdekében. Ez az intelligens átalakulás jelentős jelentőséggel bír a kazahsztáni akvakultúra-ipar fenntartható fejlődése szempontjából, segítve a helyi gazdálkodókat a műszaki tapasztalati hiányosságok leküzdésében, valamint a termelési hatékonyság és a termékminőség javításában.

EK monitoring alkalmazási esettanulmány egy Kaszpi-tengeri tokhalfarmban

A Kaszpi-tenger régiója, Kazahsztán egyik legfontosabb akvakultúra-bázisa, kiváló minőségű tokhaltenyésztéséről és kaviártermeléséről híres. Az utóbbi években azonban a Kaszpi-tenger sótartalmának fokozódó ingadozása, valamint az ipari szennyezés komoly kihívások elé állította a tokhaltenyésztést. Egy Aktau közelében található nagy tokhalfarm úttörő szerepet játszott egy EC-érzékelő rendszer bevezetésében, valós idejű monitorozással és precíz beállításokkal sikeresen kezelve ezeket a környezeti változásokat, modellként szolgálva a modern akvakultúra számára Kazahsztánban.

A gazdaság körülbelül 50 hektáron terül el, és félig zárt tenyésztési rendszert alkalmaz, elsősorban olyan nagy értékű fajok tenyésztésére, mint az orosz tokhal és a csillagtokhal. Az EC-monitorozás bevezetése előtt a gazdaság teljes mértékben manuális mintavételezésre és laboratóriumi elemzésre támaszkodott, ami súlyos adatkésésekhez és a vízminőség változásaira való gyors reagálás képtelenségéhez vezetett. 2019-ben a gazdaság partnerségre lépett a Haobo Internationallal egy IoT-alapú intelligens vízminőség-ellenőrző rendszer telepítésében, amelynek központi elemei az EC-érzékelők, amelyeket stratégiailag helyeztek el olyan kulcsfontosságú helyeken, mint a vízbemenetek, a tenyésztavak és a vízelvezető nyílások. A rendszer a TurMass vezeték nélküli átvitelt használja a valós idejű adatok küldésére egy központi vezérlőközpontba és a gazdálkodók mobilalkalmazásaiba, lehetővé téve a folyamatos, 24/7-es monitorozást.

Euryhalin halként a kaszpi tokhal képes alkalmazkodni a sótartalom változásainak széles skálájához, de optimális növekedési környezetükhöz 12 000–14 000 μS/cm közötti EC-érték szükséges. Az ettől a tartománytól való eltérések fiziológiai stresszt okoznak, ami befolyásolja a növekedési ütemet és a kaviár minőségét. A folyamatos EC-monitorozás révén a gazdaságok technikusai jelentős szezonális ingadozásokat fedeztek fel a beáramló víz sótartalmában: a tavaszi hóolvadás idején a Volga folyóból és más folyókból érkező megnövekedett édesvíz-beáramlás 10 000 μS/cm alá csökkentette a part menti EC-értékeket, míg az intenzív nyári párolgás 16 000 μS/cm fölé emelhette az EC-értékeket. Ezeket az ingadozásokat a múltban gyakran figyelmen kívül hagyták, ami a tokhalak egyenetlen növekedéséhez vezetett.

Táblázat: Az EK monitoring alkalmazásának hatásainak összehasonlítása a kaszpi-tengeri tokhalfarmban

A valós idejű EC-adatok alapján a gazdaság számos precíziós korrekciós intézkedést vezetett be. Amikor az EC-értékek az ideális tartomány alá estek, a rendszer automatikusan csökkentette az édesvíz beáramlását és aktiválta a recirkulációt a vízvisszatartási idő növelése érdekében. Amikor az EC-értékek túl magasak voltak, növelte az édesvíz-utánpótlást és fokozta a levegőztetést. Ezeket a korábban empirikus megítélésen alapuló korrekciókat most tudományos adatok is alátámasztották, javítva a korrekciók időzítését és mértékét. A gazdaság jelentései szerint az EC-monitorozás bevezetése után a tokhalak növekedési üteme 28%-kal nőtt, a prémium kaviár hozama 65%-ról 82%-ra emelkedett, a vízminőségi problémák miatti halálozás pedig 12%-ról 4%-ra csökkent.

Az EC-monitorozás kritikus szerepet játszott a szennyezés korai előrejelzésében is. 2021 nyarán az EC-érzékelők a normális ingadozáson túlmutató rendellenes csúcsokat észleltek egy tó EC-értékeiben. A rendszer azonnal riasztást adott ki, és a technikusok gyorsan azonosították a közeli gyárból származó szennyvízszivárgást. Az időben történő észlelésnek köszönhetően a gazdaság elkülönítette az érintett tavat és aktiválta a vészhelyzeti tisztítórendszereket, elkerülve a nagyobb veszteségeket. Az incidenst követően a helyi környezetvédelmi ügynökségek együttműködtek a gazdasággal egy regionális vízminőségi figyelmeztető hálózat létrehozásában az EC-monitorozás alapján, amely szélesebb part menti területeket fed le.

Az energiahatékonyság szempontjából az EC monitoring rendszer jelentős előnyökkel járt. Hagyományosan a gazdaság elővigyázatosságból túlzott vízcserét végzett, ami jelentős energiapazarlást eredményezett. A pontos EC monitoringnak köszönhetően a technikusok optimalizálták a vízcsere stratégiáit, és csak szükség esetén végeztek módosításokat. Az adatok azt mutatták, hogy a gazdaság szivattyúinak energiafogyasztása 35%-kal csökkent, ami évente körülbelül 25 000 dollár megtakarítást jelentett az áramköltségeken. Ezenkívül a stabilabb vízviszonyoknak köszönhetően a tokhalak takarmányfelhasználása javult, ami körülbelül 15%-kal csökkentette a takarmányköltségeket.

Ez az esettanulmány technikai kihívásokkal is szembesült. A Kaszpi-tenger magas sótartalmú környezete rendkívüli szenzortartósságot igényelt, mivel a kezdeti szenzorelektródák hónapokon belül korrodálódtak. A speciális titánötvözet elektródák és a továbbfejlesztett védőburkolatok használatával az élettartam több mint három évre nőtt. További kihívást jelentett a téli fagyás, amely befolyásolta a szenzorok teljesítményét. A megoldás kis fűtőberendezések és jégmentesítő bóják telepítése volt a kulcsfontosságú megfigyelési pontokon az egész éves működés biztosítása érdekében.

Ez az EC-monitoring alkalmazás bemutatja, hogyan alakíthatja át a technológiai innováció a hagyományos gazdálkodási gyakorlatokat. A gazdálkodási vezető megjegyezte: „Régebben sötétben dolgoztunk, de a valós idejű EC-adatokkal olyan, mintha »víz alatti szemeink« lennének – valóban megérthetjük és irányíthatjuk a tokhal környezetét.” Az eset sikere felkeltette más kazah gazdálkodási vállalkozások figyelmét, és országszerte népszerűsítette az EC-érzékelők alkalmazását. 2023-ban a kazah mezőgazdasági minisztérium az eset alapján iparági szabványokat dolgozott ki az akvakultúra vízminőségének monitorozására, előírva a közepes és nagy gazdaságok számára az alapvető EC-monitorozó berendezések telepítését.

Sótartalom-szabályozási gyakorlatok a Balkhash-tó halkeltetőjében

A Balhas-tó, Kazahsztán délkeleti részén található jelentős víztest, egyedi brakkvízi ökoszisztémájának köszönhetően ideális szaporodási környezetet biztosít számos kereskedelmi halfaj számára. A tó egyik megkülönböztető jegye azonban a keleti és nyugati régió közötti hatalmas sótartalom-különbség – a nyugati régió, amelyet az Ili folyó és más édesvízi források táplálnak, alacsony sótartalmú (EC ≈ 300–500 μS/cm), míg a keleti régió, amelyhez nem vezet kifolyás, sót halmoz fel (EC ≈ 5000–6000 μS/cm). Ez a sótartalom-gradiens különleges kihívások elé állítja a halkeltetőket, ami arra ösztönzi a helyi gazdálkodási vállalkozásokat, hogy az EC-érzékelő technológia innovatív alkalmazásait vizsgálják.

A Balkhash-tó nyugati partján található „Aksu” halkeltető a régió legnagyobb ivadéktenyésztő bázisa, amely elsősorban édesvízi fajokat, például pontyot, ezüstkárászt és busát tenyészt, de emellett brakkvízhez alkalmazkodott speciális halakat is tesztel. A hagyományos keltetési módszerek instabil kelési arányokkal szembesültek, különösen a tavaszi hóolvadás idején, amikor az Ili folyó hullámzó vízhozama drasztikus beáramlási víz EC-ingadozásokat (200–800 μS/cm) okozott, ami súlyosan befolyásolta az ikra fejlődését és az ivadékok túlélését. 2022-ben a keltető bevezetett egy EC-érzékelőkön alapuló automatizált sótartalom-szabályozó rendszert, amely alapvetően megváltoztatta ezt a helyzetet.

A rendszer magját a Shandong Renke ipari EC-távadói alkotják, amelyek széles, 0–20 000 μS/cm tartományban és ±1%-os nagy pontossággal működnek, különösen alkalmasak a Balkhash-tó változó sótartalmú környezetéhez. Az érzékelőhálózatot kulcsfontosságú pontokon, például beömlőcsatornákban, inkubátorokban és víztározókban telepítik, és CAN-buszon keresztül továbbítják az adatokat egy központi vezérlőhöz, amely édesvízi/tóvíz-keverő berendezésekhez van csatlakoztatva a valós idejű sótartalom beállításához. A rendszer integrálja a hőmérséklet, az oldott oxigén és más paraméterek monitorozását is, átfogó adattámogatást nyújtva a keltetőgazdálkodás számára.

A halikra keltetése rendkívül érzékeny a sótartalom változásaira. Például a ponty ikrái a 300–400 μS/cm EC-tartományban kelnek ki a legjobban, ahol az eltérések alacsonyabb kelési arányt és magasabb deformitási arányt eredményeznek. A folyamatos EC-monitorozás révén a technikusok felfedezték, hogy a hagyományos módszerek lehetővé teszik a tényleges keltetőtartály EC-értékének ingadozását, amely messze meghaladta a várakozásokat, különösen a vízcserék során, akár ±150 μS/cm eltérésekkel. Az új rendszer ±10 μS/cm beállítási pontosságot ért el, ami az átlagos kelési arányt 65%-ról 88%-ra növelte, a deformitásokat pedig 12%-ról 4% alá csökkentette. Ez a javulás jelentősen növelte az ivadéktermelés hatékonyságát és a gazdasági megtérülést.

Az ivadéknevelés során az EC-monitorozás ugyanilyen értékesnek bizonyult. A keltető fokozatos sótartalom-adaptációt alkalmaz az ivadékok Balkhash-tó különböző részeibe történő kiengedésére való felkészítéséhez. Az EC-szenzorhálózat segítségével a technikusok pontosan szabályozzák a sótartalom-gradienseket a nevelőtavakban, a tiszta édesvízről (EC ≈ 300 μS/cm) a brakkvízre (EC ≈ 3000 μS/cm) való átmenet során. Ez a precíziós akklimatizáció 30–40%-kal javította az ivadékok túlélési arányát, különösen a tó magasabb sótartalmú keleti régióiba szánt tételek esetében.

Az EK-monitoringadatok a vízgazdálkodási hatékonyság optimalizálásában is segítettek. A Balkhash-tó régiója egyre növekvő vízhiánnyal küzd, és a hagyományos keltetők nagymértékben támaszkodtak a talajvízre a sótartalom beállításához, ami költséges és fenntarthatatlan volt. A korábbi EK-érzékelő adatok elemzésével a technikusok kidolgoztak egy optimális tó-talajvíz keveredési modellt, amely 60%-kal csökkentette a talajvíz-felhasználást, miközben megfelelt a keltetők követelményeinek, és évente mintegy 12 000 dollárt takarított meg. Ezt a gyakorlatot a helyi környezetvédelmi ügynökségek a vízmegőrzés modelljeként népszerűsítették.

Ebben az esetben egy innovatív alkalmazás az EC-monitorozás és az időjárási adatok integrálása volt prediktív modellek létrehozása érdekében. A Balkhash-tó régiójában tavasszal gyakran heves esőzések és hóolvadás tapasztalható, ami az Ili folyó hirtelen vízhozam-emelkedését okozza, ami befolyásolja a keltetők bemeneti sótartalmát. Az EC-érzékelő hálózat adatainak és az időjárás-előrejelzéseknek a kombinálásával a rendszer 24–48 órával előre megjósolja a bemeneti EC-változásokat, automatikusan beállítva a keverési arányokat a proaktív szabályozás érdekében. Ez a funkció kritikusnak bizonyult a 2023-as tavaszi árvizek során, mivel a kelési arányt 85% felett tartotta, míg a közeli hagyományos keltetőkben az arány 50% alá esett.

A projekt alkalmazkodási kihívásokba ütközött. A Balkhash-tó vize magas karbonát- és szulfátkoncentrációt tartalmaz, ami az elektróda vízkövesedéséhez vezet, ami rontja a mérési pontosságot. A megoldás speciális vízkőmentesítő elektródák használata volt, automatizált tisztítómechanizmusokkal, amelyek 12 óránként mechanikus tisztítást végeztek. Ezenkívül a tóban található nagy mennyiségű plankton megtapadt az érzékelők felületein, amit a telepítési helyek optimalizálásával (a nagy biomasszával rendelkező területek elkerülése) és UV-sterilizálás hozzáadásával mérsékeltek.

Az „Aksu” keltető sikere jól mutatja, hogy az EC-szenzortechnológia hogyan képes kezelni az akvakultúra kihívásait egyedi ökológiai környezetben. A projektvezető megjegyezte: „A Balkhash-tó sótartalma egykor a legnagyobb fejfájást okozta, de ma már tudományos gazdálkodási előnyt jelent – az EC pontos szabályozásával ideális környezetet teremtünk a különböző halfajok és növekedési szakaszok számára.” Ez az eset értékes betekintést nyújt a hasonló tavakban, különösen a sótartalom-gradienssel vagy szezonális sótartalom-ingadozással rendelkező tavakban élő akvakultúra számára.

Különféle megoldásokat is tudunk nyújtani a következőkre

1. Kézi mérőműszer többparaméteres vízminőséghez

2. Úszóbója-rendszer a többparaméteres vízminőséghez

3. Automatikus tisztítókefe többparaméteres vízérzékelőhöz

4. Teljes szerver- és szoftveres vezeték nélküli modulkészlet, támogatja az RS485 GPRS /4g/WIFI/LORA/LORAWAN szabványokat

További információkért vízminőség-érzékelő információ,

kérjük, vegye fel a kapcsolatot a Honde Technology Co., LTD.-vel.

Email: info@hondetech.com

Cég weboldala:www.hondetechco.com

Tel.: +86-15210548582